Médiahasználat gyermekkorban

Egy ügyesen elkészített videó még a felnőtteket is megtévesztheti – annak realitását illetően –, nem beszélve a mesterséges intelligencia megjelenéséről. Az információk gazdagságáról, elérhetőségéről, az életünket befolyásoló pozitív és negatív hatásairól nagyon sokat írtak már: közhely, de igaz, hogy megkönnyíti, egyben bonyolultabbá is teszi életünket. Mindennapjaink, felnőtt világunk részét képezik az okos-eszközök, de nem mindegy, hogy a digitális tartalmakat milyen módon engedjük be a gyermekeink életébe. 

Az okos eszközök használatával a „védett gyermekkor” eltűnik (a védett gyermekkor megszűnésében nem az egyetlen, de lényeges tényező), a felnőttek információs hatalma (azaz, hogy milyen tudáshoz, információhoz férhet hozzá a gyermek) elveszni látszik. A korábbi évtizedekben a felnőttek, szülők igyekeztek a gyermekeket megóvni a számukra káros információktól, a felnőttek és a gyermekek világa elkülönült, és az ismeretek, információk a felnőttek „szűrőjén” keresztül jutottak el hozzájuk. A digitális eszközökkel, az okostelefonokkal ma a gyermekek bármilyen tartalmakhoz hozzáférhetnek. A szülői ellenőrzés, kontroll és a mediáció (a szülő magyarázza a látottakat, megbeszéli vele, segíti a megértést a gyermek számára) megvalósítása ma jóval nehezebb. A gyermekek maguk kapcsolják be a tévét, tabletet, használják az okostelefont, egyes vizsgálatok szerint a 3-5 évesek 36%-ánál, a 6-9 évesek 60%-ánál fordul elő a digitális eszközök önálló használata.  Az óvodás gyermek sokszor nem az esti mesélés, meseolvasás közben, hanem tablettel, okostelefonnal a pocakján alszik el! A játékok, internethasználat (közösségi médiumok) korosztályok szerinti besorolása sem tud megvalósulni.  

Mire van szüksége egy gyermeknek? Biztosan nem okostelefonra!

Elsősorban gondoskodó, érzelmileg elérhető szülőkre, akik biztonságot teremtenek a gyermeküknek, szeretetet, megértést, figyelmet, elfogadást adnak a felnevelkedéshez. Keretekre, az életkorhoz igazodó korlátokra, kevés, de konzekvens szabályra, sok-sok mozgásra, örömteli játéktevékenységekre, mesékre, beszélgetésre, közös családi programokra. Ingergazdag környezetre, melyben a gyermek testi-lelki fejlődése harmonikusan zajlik, hogy a kudarcokat később majd el tudja viselni, a nehézségekkel képes legyen megküzdeni.

Az óvodáskorú gyermeknek, de még a kisiskolásnak sincs szüksége okostelefonra, tabletre, laptopra.

Mit ért a gyermek a képernyőn látottakból?

0-6 éves korban a centrálás, szemlélethez kötöttség jellemzi a gyermekek gondolkodását, nem képesek a helyes értelmezésre. A mozgás figyelemfelkeltő a számukra (pl. a reklámoknál), az élénk színek, a gyors képi váltások megragadják a figyelmüket. A történet megértése még hiányos, az események sorrendjében az időbeli ugrásokat nem tudják követni. A képernyő számukra egy mágikus ablak, hiszen a gyermeki realizmus a valóság objektív és szubjektív elemeit is egyneműnek tekinti. Egyszerűbben: mindent elfogad, amit lát, a látszat és valóság összekeveredik. A vizuális benyomás a legerősebb a kisgyermekek szemlélethez kötött gondolkodásában.

A fikció megértése általában csak a 6-7 éves kor környékén következik el. A médiaértés tapasztalati úton elsajátítható, szemben az olvasással, amit a gyermeknek meg kell tanulnia.

A kisiskolás gyermekek és a kamaszok már tudják, hogy a látottak nem feltétlenül tükrözik a valóságot, a tartalomkészítés és haszonszerzés gazdasági összefüggéseit azonban kevesen értik.

A gyermekgyógyászok és a pszichológusok ajánlása a digitális eszközök használatának időtartamára:   

0-3 éves kor alatt ne legyen semmilyen képernyő előtt! Kivétel ez alól, ha egy távollévő családtaggal, szülővel, nagyszülővel csak így tudják a kapcsolatot tartani. 3-5 éves kor között maximum fél órát, szülői felügyelet mellett. 5 év fölött maximum 1 órát, ellenőrzötten. Iskoláskorban, serdülőknél a napi 2 órát ne haladja meg az összes képernyő-idő (okostelefon, számítógépes játék, iskolai feladatokhoz használt internetezés stb. együttes ideje). Elalvás előtt egy órával az idősebb gyerekek se legyenek semmilyen képernyő/kijelző előtt.  Ne használjunk okos-eszközöket étkezéskor, kirándulások, családi programok alatt (pl. beszélgetés, társasjátékozás)! A tanulásnál (pl. házi feladat, prezentáció elkészítése stb.) is fontos a képernyő előtt töltött időben a szünetek beiktatása, mozgás, valamint folyadék bevitele.

Mit tehetünk szülőként?

A digitális eszközök helyes használatában nagyon fontos szerepet kap a szülői kontroll és a mediáció.

A digitális (okos) eszközöket 3 éves kor alatt ne használjuk! Ne csak a használat idejét, hanem a tartalmakat is kontrollálja a szülő! Fontos az online tevékenység családi tervezése: csak válogatott tartalmak legyenek elérhetők a gyermek számára. Heti online tervet készíthetünk – az óvodás korú vagy kisiskolás gyermekünkkel közösen – például a kedvenc mesék megtekintésére. Vonzó családi és gyermekprogramok (online játék helyett pl. családi társasjáték, kicsiknél meseolvasás, mesélés a gyerekcsatornák helyett) legyenek túlsúlyban a gyermekek életében.

A digitális eszközök önálló használatát csak a serdülőkorban engedjük, ott is szülői kontroll mellett (mely oldalt, mennyi ideig látogathat, milyen applikációkat tölthet le stb.)!  Az okostelefon nem a gyermekünk titkos naplója, amibe nem tisztességes beleolvasnunk: esetenként szükség lehet a szülői ellenőrzésre. Nem fogadhatjuk el, hogy nem tudjuk, kivel beszélget, mit oszt meg magáról a gyermekünk egy közösségi oldalon, kikkel ismerkedik, milyen tartalmakat néz. Ha ezt az elején tisztázzuk a kamasszal, megbeszéljük a használatra vonatkozó szabályokat, akkor elkerülhetjük a későbbi konfliktusokat az amúgy sem könnyű életszakaszban.

A https://www.biztonsagosinternet.hu/tippek oldalon további gyakorlatias tanácsokat olvashatnak a témában.

Fontos a szülői példa a gyermek mintakövetése szempontjából, ezért a saját digitális eszközhasználatunkat is érdemes felülvizsgálni, esetleg mérsékelni. Ne engedjünk be idegeneket az otthonunkba úgy, hogy kiposztoljuk családi életünk minden egyes részletét, fotókat, videókat feltöltve gyermekeinkről, veszélyeknek kitéve ezzel a családot, a gyerekeket. Legyünk következetesek, és magunknak is vonjunk határokat az okostelefon vagy a közösségi média használatában! Csak akkor vagyunk hitelesek (szabályok, tiltás), ha a viselkedésünkben is megjelennek a következetes elvárásaink.

Referenciák:

Chapman, G.-Pellicane, A. (2016) Netfüggő gyerekek. Hogyan teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi kapcsolatok között? Harmat Kiadó, Budapest

Cole, M.-Cole, Sh. R (2003) Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest

Epstein, S.P. (2021) Kreatív intervenciók a kihívást jelentő gyermek és kamaszviselkedések kezelésére. Z-Press, Miskolc, 235-244. o.

Vajda Zs. (2010) Az ember és kicsinye – A Józan Nevelés Kézikönyve. Mérték Kiadó, Budapest
Vajda Zs. (2014) A gyermek pszichológiai fejlődése Saxum Kiadó, Budapest

Winn, M. (1990) Gyerekek gyermekkor nélkül. Gondolat, Budapest