Nagyon sokszor észleljük, hogy az óvodás gyermekek az öltözködésben, étkezésben sokkal önállóbbak az óvodában, mint otthon. Tudjuk is rá a választ: Mivel sietünk, ezért a gyermeket is siettetjük, inkább feladjuk a gyermekünkre a cipőjét, ruháját, hiszen nincs türelmünk kivárni, hogy megcsinálja egyedül. Később, amikor már elvárnánk az önállóságát, gyermekünk továbbra is igényli a mi segítségünket.

Fontos, hogy a gyermekünket segítsük az önállósodásában, hiszen ezzel önbizalmát, kompetencia-érzését erősítjük; no, meg nekünk, szülőknek is könnyebb (lesz) az életünk.

Mit tehetünk ezért?    < Önállóság, önkiszolgálás kialakítása

Először mutassuk meg neki, hogyan kell, gyakoroljuk közösen a gyermekkel. Addig segítsük, támogassuk a tevékenységében, amíg meg nem tanulja, amíg egyedül is meg bírja, meg tudja tenni.  Azután már nem kell.  Ezt a pszichológia „anyai állványozásnak” nevezi: addig támogatjuk, amíg egyedül, önállóan nem képes valamire. Bármilyen apróság, piciny eredmény esetén mutassunk elismerést, respektáljuk az igyekezetét!

Hogy kompetensnek, ügyesnek érzi magát, az erősíti az önbecsülését, magabiztos lesz, aki bízik saját tudásában, és felnőve később is hinni, bízni fog önmagában.

                                                           Magyarné Kovács Ildikó

pszichológus

Mit tehetünk gyermekünk önállósodásáért? Ha a gyermekről tudjuk, hogy képes megtenni valamit, de mégsem akarja önállóan, akkor kérjük meg, hogy mutassa meg nekünk, hogyan kell például cipőt fölvenni, befűzni stb. Dicsérjük meg, öleljük át, fejezzük ki elismerésünket: „Ó, hát nagyon ügyes voltál!” „Ez nagyon jól sikerült!”

Örüljünk együtt a sikernek!