A második gyermek születése nagy változást hoz a családban. Az idősebb gyermek általában örömmel várja a kistestvért, akiben a jövőbeli játszótársat látja. Azonban hosszú időnek kell eltelnie, amíg így lesz. Egészen kicsi gyermekekkel a szülők úgy tudatják a kisbaba érkezését, hogy „testvért kap”. Ezt ajánlatos kerülni. A kisgyermekek ugyanis szó szerint értelmezik, és később nem értik, hogy miért nem tehetik azt a testvérrel, amit akarnak.

Amikor a testvér megérkezik, a szülők, elsősorban az édesanya tennivalói megnövekednek Az új „jövevény” leköti az édesanya figyelmét, energiáit, és így természetesen kevesebb ideje marad az elsőszülött gyermekre.

A testvérféltékenység, illetve később a rivalizáció, a versengés a legjobb szülői szándékok, nevelési módok ellenére megjelenhetnek. Az elsőszülöttnek mindenképp nehéz helyzetet jelent a testvér születése, hiszen az anyai figyelmen, törődésen mással kell osztoznia. Nem a féltékenység megjelenése, hanem az arra adott szülői válaszok mélyíthetik el a későbbi konfliktusokat a testvérek között.

Az újszülött kezdetben nem vált ki a testvérből ellenséges érzelmeket. A kisbabák külseje, gyámoltalansága mozgósítja az emberekben a pozitív érzelmeket, a gondoskodás vágyát. A gyermekek is hasonlóképpen vannak ezzel. Örömük, szeretetük akkor kezd megcsappanni, akkor jelenik meg a féltékenység, amikor a kicsi mászik, totyogni, járni kezd, megkaparintja az idősebb gyermek játékait, elveszi, esetleg tönkre is teszi azokat. Az édesanyák több figyelmet fordítanak a kisebbre, esetleg többet játszanak, és sokszor engedékenyebbek is vele, hiszen „ő még kicsi”.

A féltékenység ritkán csap át nyíltan ellenséges viselkedésbe. Ez leginkább ott fordul elő, ahol a testvérek között kisebb a korkülönbség. A „nagyobbik” esetleg megpróbálja bántani a kicsit. Ilyenkor természetesen határozottan közbe kell lépni, tudatni vele, hogy nem bánthatja a testvérét. A kistestvér születése után az elsőszülött gyakrabban keresi a kapcsolatot az anyával. Törődést, figyelmet igyekszik kiharcolni, sokszor „rosszalkodás” árán is. A testvérféltékenység megjelenhet úgy is, hogy a gyermek visszahúzódó, szorongó lesz.

Hogyan kezeljük a gyermek féltékenységét? Ahol az édesanya és a gyermek kapcsolata korábban kiegyensúlyozott volt, ott az apa szerepe nőhet meg a családban: az elsőszülöttel az apa többet játszik, sétára viszi, mesélhet neki, örömteli, érdekes tevékenységekkel kötheti le. Sokszor a nagyszülők segítenek hasonlóképpen. De történhet fordítva is: az édesanyát az apa vagy a nagyszülők tehermentesíthetik az újszülött körüli teendőkben, például felügyelnek a kicsire. amíg az anya a nagyobbik gyermekkel valamilyen kellemes, közös tevékenységet végez (játék, séta, játszótér).

A babával való foglalatosságba is bevonhatjuk a testvért, közben mesélhetünk arról, hogy ő milyen volt kicsinek. Nézegessünk a nagyobbik gyermekkel együtt babakori fényképeket, idézzük fel az emlékeket! Fontos, hogy a gyermek érezze az édesanya változatlan szeretetét, figyelmét.

A testvérek civakodásai, konfliktusai később is előfordulhatnak. A páros testvérhelyzet jobban elősegíti a rivalizációt, mint ahol több gyermek van. A gyerekek vitájába (bármennyire idegesítő is a szülők számára) nem célszerű beavatkozni, mivel a szülő ritkán tud olyan döntést hozni, amivel mindkét fél elégedett. (Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a durva verekedést ne kellene megakadályoznia a szülőnek.)

A testvérhelyzet (az átmeneti nehézségek ellenére) előnyöket, pozitív hatásokat jelent a gyermekek életében. A testvérek segítik egymás szocializációját, az együttes játékban fejlődnek, közösen sajátítják el a társas viselkedés szabályait. Az idősebb testvér önértékelése nőhet azáltal, hogy kisebb és ügyetlenebb testvérével hasonlítja össze magát, a kisebb pedig korábban sajátít el ismereteket, viselkedési mintákat a nagyobbtól.

A testvérhelyzetben a szeretet is jelen van, nemcsak a versengés. Az együttműködés és valódi szociális kapcsolat akkor kezdődik, amikor a testvérek egyike elérte az iskolás kort. Nem kell tehát erőltetni a testvér szeretetét, magától kialakul. Ebben a folyamatban azonban nagy szerepet kap az igazságos, méltányos és a gyermekek egyéni tulajdonságait respektáló szülői magatartás.

Magyarné Kovács Ildikó pszichológus